Zsuzsanna Holli édesanyja második kislánya születése előtt átélte a szülők legnagyobb rémálmát.
Első szülött lányáról megállapították, hogy gyógyíthatatlan beteg egy otthonba kellett helyezni, ahol az állapotának megfelelő körülményeket, ellátást, orvosi kezeléseket biztosítani tudták számára. Zsuzsa teljesen összetört, de a sors mellé rendelte Gergőt, aki végig kísérte ezen időszakon.
Az idő múlásával közös gyermekről álmodoztak, de Zsuzsanna kikötése az volt, hogy minden genetikai vizsgálatra elmennek, hogy gyermekük biztosan egészségesen szülessen. A vizsgálatok után Zsuzsánál megállapították IR-t és hormonális zavarokat. Hónapok teltek el mire sikerült teherbe esnie. Hatalmas volt az örömük, többször is voltak a várandóság alatt a fővárosi géndiagnosztikai központba, ahol mindent rendben találtak és kiderült kislányuk lesz.
Holli a 40. hétre született teljesen egészségesen. 3 nap után hazamehettek a kórházból és a kis család együtt lehettet. A kislány nagyon hasfájós baba volt, de sikerült megállapítani nála a tejfehérje érzékenységet és a fruktóz intoleranciát, így a hasfájásai elmúltak. Teltek múltak a hónapok, komolyabb gond nem volt, szépen fejlődött egészen 18 hónapos koráig. Megkapta az MMR oltását, utána rá 3 napra kapott egy rángó rohamot. A szülei elvitték mri vizsgálatra, ahol autizmus gyanúja merült fel.
„Mi is észrevettük nála, hogy vannak megmagyarázhatatlan furcsaságai. Nem játszott funkcionálisan semmivel, nem kereste a társaságunk, inkább elvonult egy sarokba. Furcsán csóválni kezdte a fejét mintha nemet mutatna. Mikor nevén szólítottuk mintha teljesen süket lett volna. Elkezdett ordítani bizonyos alap háztartási zajoktól, még egy vízcsap engedéstől is. Elkezdett félni abszolút nem félelmetes dolgoktól, mint például bizonyos kapuk, fénysor, bizonyos emberek, tárgyak. Kezdetekben órákig képes volt a villanyt kapcsolgatni és sokkal jobban érdekelték a hétköznapi műszaki cikkek mint a saját játékai. Elvesztette a szemkontaktust is, nem követte-utánozta az arcmimikákat, nem mutatott rá tárgyakra, nem jelezte, ha éhes vagy szomjas lenne. Jenna a kutyusunk is észrevette, hogy valami nem stimmel Hollival, elkezdte óvni, követni, bökdösni az orrával, próbált vele kapcsolatot teremteni, de Holli sajnos levegőnek nézte.
Jeleztem a védőnőnek is, hogy gondok vannak Hollikával, ekkor küldött el bennünket a pedagógiai szakszolgálathoz. Egy órát játszottak Hollikával és mikor a nevén szólították, hol énekelve, hol halkabban, hol zenélő játékokkal abszolút nem figyelt rájuk. Ez volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy a sok tünet bizony tényleg autizmust takar. Ott még csak gyanút mondtak és hogy figyelni kell, de én tudtam hogy ez már nem csak gyanú, hanem autizmus.-mesélte el az édesanyja.
2 évesen az orvosi vizsgálatok igazolták, hogy Holli autista.
Holli ahogy nő a hétköznapok egyre nehezebbek és nehezebbek vele. Nem beszél, nem szobatiszta, csak üveges bébiételt fogad el. Holli a betegségéből adódóan teljesen le vetkőzik letépve magáról a pelenkát is, így rengeteg pelenkát használnak el. A kislány bébiételeit és pelenkáit, hogy finanszírozni tudják a szülők eladtak mindent, amit csak lehetett. Hétköznaponként népkonyhán kapnak egy tál meleg ingyen ételt.

Zsuzsanna egy ideje nagyon rosszul érezte magát. A vizsgálatok megállapították, hogy egy régi kullancscsípés akut lyme kor kialakulását eredményezte nála, amely eddig lappangot. Kiderült továbbá, hogy a kórt Holli is elkapta az anyaméhben. A kór kezelése a már eddig is nehéz sorsú családot mégjobban megterheli anyagilag. Antibiotikum kúrák, táplálékintolerancia vizsgálatot, western blot vérvételen már túlvannak. Nagyon fontos lenne egy úgynevezett Dual Dur vérvizsgálat, ami kimutatná pontosan, hogy melyik baktérium törzsekkel vannak megfertőződve Hollival, így célzottan kaphatnák a kezeléseket is. Ennek a labornak fejenként 100.000 ft lenne az ára. Holli jelenleg antibiotikumos kúrát kap, ami apró pici változásokat hozott az autismusába, ami kész csoda édesanyja elmondása szerint.

A család létbizonytalanságba él nem tudni mit hoz számukra a holnap.

„Nagyon nem könnyű az élet az autizmussal, de tudom, hogy sosem szabad feladni egyetlen percre sem, mert mindig lesz valahogy, hiszen nagyon szeretjük egymást és a szeretet erejével túl lehet élni mindent! Vannak napok amikor teljesen elkeseredek, hol a beláthatatlan jövő miatt, hol az anyagi gondok miatt.”- mondta Zsuzsa

Segítsünk együtt Hollinak és családjának, hogy a nehéz hétköznapokat könnyebbé tehessük nekik és megkaphassák azokat a fejlesztéseket, orvosi vizsgálatokat, amelyekre szüksége van a kislányak.