Attila terhességi toxémia miatt a 25. héten, 54 dekával született. Születése közben kérdéses volt, hogy a császármetszést túléli-e. Attila élni akart és küzdött!

Hónapokat töltött inkubátorban, én nagyon sokat sírtam, mert sajnáltam. A PIC-es nővérek mindig azt mondták: anyuka, ne sírjon, a gyerek élve született, élni akar, nem kell őt sajnálni.

Az édesanyja mindent megtett Attiláért. Hetente kétszer gyógytornász jött hozzájuk, egyéves volt, mikor felállt. Egyéves korától korai fejlesztésre, gyógy-úszásra, kétéves korától öt évig lovasterápiára járt.

Attilánál hároméves korában a gyerekorvosnak tűnt fel az autizmus gyanúja – 5 évesen kapott diagnózist: súlyosan autista, súlyosan értelmi fogyatékos.

8 éves korában került be az esztergomi Montágh Imre Speciális Iskola autista csoportjába, 6 évet töltött ebben a csoportban, majd átkerült egy másik csoportba, ahol két évet töltött, de sajnos nem bírta, mert vegyes csoport volt – down-szindrómások, halmozottan sérültek is voltak a csoportban.
Attilának nem tett jót a vegyes csoport, így megszüntették a tanulói jogviszonyát.

Attila nem szobatiszta, pelenkát hord, enni csak cumisüvegből leturmixolt ételeket eszik. 10 éves korában a bal szemére megvakult – tölcséres retinaleválás. 2023 tavaszán derült ki, hogy a jobb szemén zöldhályog van, ami nem operálható és csak szemcseppet kap rá.

Az édesanyja 6 éve egyedül neveli gyermekét mindent megtesz azért, hogy fejlessze és mindent megtudjon adni Attilának.

Az édesanyja saját maga készíti kommunikációs kártyákat és feladatokat, hogy fejleszthesse gyermekét.

Segítsünk együtt Attilának és édesanyájának, hogy együtt megteremthessük Attilának mindazt, amely közelebb viszi álmai eléréséhez !