A mi szerelmünk diák szerelem, ami már 31 éve tart. Először 2002 februárjában tapasztaltuk meg, hogy milyen szülőnek lenni, ekkor érkezett meg hozzánk Zsófia lányunk. Azután 2004 májusában átlagos terhességből 40. hétre született meg Janika. Másfél- két éves  korában láttuk, hogy nem olyan a viselkedése. Orvosokhoz jártunk, de akkor három éves korig nem mondhatták rá egy gyerekre, hogy autista. 2007-ben kaptuk meg a hivatalos eredményt. Sajnos súlyos nembeszélő autizmussal küzd. Jártunk mindenhol, Heim Pál kórház,mozgás fejlesztések, logopédusok, természetgyógyászok. Sajnos nem jártunk sikerrel a mai napig. Janika, nembeszélő autizmussal, szívbillentyű rendellenességel és epilepsziával küzd. Napi ötször kell gyógyszert beadnom, amit eleinte nagyon nem akart. Mára már a napi rutin része. Értelmi képessége 2 éves szinten maradt. Olyan mintha lenne egy örök 2 éves gyermekem. Etetés, fürdetés, eljutni vele bárhova nem mindig egyszerű, bár mindenhova viszem, legyen az bolt vagy hivatal. Kisvárosban élünk, ismernek minket, valaki elfogad, valaki nem. Váratlanul ért minket Vikike érkezése. Jönni akart hozzánk, hát megérkezett 2011 májusában, spontán sima 45 perces szülés volt. Nagyon aggódva figyeltük a fajlődését, örültünk minden kis lépcsőfoknak. Mivel Janikával rendszeresen jártunk fejlesztésre, Vikit is mindig vittem magammal, így nagyon hamar meglett Vikike asperger diagnózisa,mondhatnám, hogy születése óta kap fejlesztést, ami még is látszik. Normál iskolában kitűnően teljesít, ma már 13 éves kamasz lány. Sajnos én nem tudok dolgozni, így apára marad a pénzkereset napi 12 órát dolgozik. Zsófi harmadéves egyetemista, bio-kémiai mérnök lesz. Kollégista ami plusz kiadás. Mivel én gyodon vagyok, a párom pedig dolgozik így semmilyen önkormányzati támogatást nem kapunk. Nagyon szépen ködzönjűk, ha minket választanak. Sass Szilvia Irén